Peter Solymosi

Hey there people! ( May, 2013 )

I am Rock.

I am in good shape, feeling good. The energy for work had been maintained on the same full level against all odds, but even if there had been actual brakes and slow-downs my alertness on composition had never faded. Naturally I saw mountains in the beach sand during this "vacation", the inner projections continued to appear even after shutting down the studio. Silence, contemplation, playing with printing in the sand. Letting go the last traces of the urge. At the end one moral imperative got rooted out, gone traceless as a smoke-ring, as a wave. But what's life... Art is a tool to register your presence for a cognitive account which serves you in your studies on life. I discovered some things in the idleness, again, but will give you no lectures. In painting there will be a shift from the figurative narrative, the so called “realistic” into a more abstract, translucent vision. This is how I imagine it NOW, but of course, what this new direction is I can't say today. We mature in life in the most unexpected situations, our actions ripen to insight without a warning, and where I am now, surprise, you may have passed it in your teens already. You recognize things and accordingly by will you adjust and evolve. The experience on the beach and the absence of work was profound. The Indian Ocean, water warm, one floats for hours, fish jump over you and sea hawks cruise in the air. I sunk into the sand for timeless eternity and was feeding only on the natural beauty. The coconut conspiracy... I also realized that an earlier so called prehistoric humanity must have had a different take on the visual experience and related to life differently, since there was little to do, food in plenty, they must have been sitting and watching the world as an ever-changing phenomenon in pure beauty. It's ridiculous to try describing this beauty, like a fractal it manifests itself in all its insignificant detail. Truly, a month after the beach I read a scientific news which confirmed that the Neanderthal Sapience had twice as big of eye-sockets and therefore eyes as we Sapience have. Over this double, triple and exponential capacity of a visual field occupying and satisfying the mind with wonders it's no miracle that history had passed away with them after all. When they met the modern Sapience, us, their morality in contrast to ours may have been the question: why to change the world, it's beautiful as it is.

As you zoom in on the images and maybe realize the touch and structure of the paint, and again as zooming out we may meet in that mutual space of illusion it creates. …. I follow you in this imaginary show, walking slowly from image to image. I tell you that I see no paint there, and at moments I can't even see the painting itself. You should though remain in front of one image for some days before it truly and totally reveals itself, these projections claim nothing else but silence and then they start talking. Giving you a virtual gallery guide and talk would be of course non-sense. Or wouldn't it. Maybe next time at the end of this year's summer season if we all get down safe. For now: (the artist places) three abstract golden peaks in the painting ”Belles” in front of an agonizing anatomy of mountains. The back-ground figures of a mountain range are in upheaval, they are on heat, seismic, way above Schumann Resonance of 7.83 Hz. These golden gestures or yellow sticks stand out in contrast to the mountains, but in contrast only as a simplified abstraction, a reduction of the sum substance of the essence of the body of the mountains. They are mystical tangible resonance tolling on high altitude frequency. The crown of The Gate series. ”Marygold” is a five minute bravado using the leftover of mixed and broken-in paint from the palette as for saving it from waste. The close-up of flowers motif returns in this classic Solymosi study. Or as you zoom in on The Everest Trail paintings, ”Lotse & Co.” , you magically re-compose the image and get to the body of the Lotse Range making it to one blue surface, a masterpiece in monochrome abstract painting mixing one blue with two whites.

Nobody says it clearer about this something of a discovery as Henry Miller does in The Colossus of Maroussi. In 1939 when the war had just broken out in Europe, Henry Miller left Paris for Greece and spent eight months there island-hopping before shipping out of Europe for good. The later journal of this trip and the stories told in it search for Man and it documents his finding of Him. The contours of this mysterious man in picture suggest that it is Katsimbalis who could with a shout from the Acropolis in a magic moment of the morning after a night-long drinking party make all cockcrows of Athens, all roosters of Greece, all the birds of the world shout back in a cacophony! The catharsis in the book comes when Miller visits a soothsayer in Athens who predicts and describes his life with amazing accuracy. Among other things he is told that he, Miller, would never die. I have said it too earlier, and without knowing this passage, after reading The Rosy Crucifixion, wherein he reveals a Tantric (and it's not because of the sex in it) way and full spectrum vision of reality. A Bodhisattva, who “had all the signs of divinity and the same time his feet were chained to the earth”. After these lines and the meeting with the soothsayer Miller clarifies it in the following which could also pass as an artist's statement of his:

“I was of course profoundly impressed by the interview. More than anything I felt chastened. Aside from the enigmatic reference to my not dying nothing he predicted for my future astounded me. I have always expected everything in the world and have always been ready to to give everything. I had also, even before leaving Paris, the conviction that I would eventually break the vicious chain of cycles which, as he said, were usually of seven years' duration. I had left Paris before the war knowing that my life there had come to an end. The decision to take a vacation for one year, to abstain from writing during that time, the very choice of Greece which, as I see it now, was the only country which could satisfy my inner needs, all this was significant. In the last year or two in Paris I had been hinting to my friends that I would one day give up writing altogether, give it up voluntarily – at the moment when I would feel myself in possession of the greatest power and mastery. The study of Balzac, which was my final work in Paris, had corroborated a thought which had begun to crystallize in me, namely that the life of the artist, his devotion to art, is the highest and last phase of egotism in man. There are friends who tell me that I will never stop writing, that I can't. But I did stop, for a good interval while in Greece, and I know that I can in the future, any time I wish, and for good. I feel under no compulsion to do any particular thing. I feel, on the contrary, a growing liberation, supplemented more and more by a desire to serve the world in the highest possible way. What that way is I have not yet determined, but it seems clear to me that I shall pass from art to life, to exemplify whatever I have mastered through art by my living. I said I felt chastened. It is true that I also felt exalted. But above all I felt a responsibility such as I had never known before. A sense of responsibility towards myself, let me hasten to add. Without tasting the rewards which he had spoken of I had nevertheless enjoyed them in advance, enjoyed them imaginatively, I mean. During all the years that I have been writing, I have steeled myself to the idea that I would not really be accepted, at least to my own countrymen, until after my death. Many times, in writing, I have looked over my own shoulder from beyond the grave, more alive to the reactions of those to come than to those of my contemporaries. A good part of my life has, in a way, been lived in the future. With regard to all that vitally concerns me I am really a dead man, alive only to a very few who, like myself, could not wait for the world to catch up with them. I do not say this out of pride or vanity, but with humility not untouched with sadness. Sadness is hardly the right word either, since I neither regret the course I have followed nor desire things to be any different than they are. I know now what the world is like and knowing I accept it, both the good and the evil. To live creatively, I have discovered, means to live more and more unselfishly, to live more and more into the world, identifying oneself with it and thus influencing it at the core, so to speak. Art, like religion, it now seems to me, is only a preparation, an initiation into the way of life. The goal is liberation, freedom, which means assuming greater responsibility. To continue writing beyond of self-realization seems futile and arresting. The mastery of any form of expression should lead inevitably to the final expression – mastery of life. In this realm one is absolutely alone, face to face with the very elements of creation. It is an experiment whose outcome nobody can predict”.

With best wishes to you all!

Manifest

Till oss alla!
Världen är redo för en ny Renässans.
Av vilket som helst metafysiskt koncept den ma vara föreställd, denna Värld är redo och i varje ögonblick mottaglig för en ny Renässans i Människans Konst och Vetenskap.
Detta bör vara ditt eget val, eller hur! Mina Damer och Herrar, den nakna Sanningen!
Förnyelse. En ny Bas, en ny Början. En ny Sanning! Men icke som en manipulerad syntes av nuvarande halv-sanningar, halv-existerande sa att säga, grundad pa rykten som religiösa antaganden, tron i politisk korrekthet och social harmoni, akademikerns science fictive - lögner, dock med allt det här i bagaget! Växla i högre växel!
Världen är redo för en Ny Konst som förverkligar var vision! Till alla kontinenter, alla samfund! Vi behöver eftersträva nya mal och nya definitioner! En ny Vetenskap vars definition och syfte ma definieras och fullföljas!
Vägen framför oss bestar av att kunna betrakta den nyupptäckta moralen genom en optik som inte enbart mottar men ocksa projicerar var tydliga vy och insikt. Lat nya Skolor ta form där man undervisar i ett högre perspektiv vilket är baserat pa fältet i den hundrade dimensionen eller pa inga referenspunkter alls! Lat oss till slut övervinna den Ultimata Människan!

Detta är min interkontinentala ballistiska missil!

Alla härskande och ”populära” ideologier och teologin sätter punkt pa människans historia. Om historien har tagit slut far vi tacka det till konsthistorikerna och alla dem som tror sig känna människan. Är det sa att människor kan leva sina utarmade, oskyldiga liv medan Konstnären är som han ska vara – död? Denna Nihilism kan bli avslöjad och övervunnen. Det är ingen predikan! Fran och med nu och i motsatts till all politik gäller det en ny frihetsdeklaration: i stället för att allt är tillatet menar vi att vad som helst är m0jligt! Därför skapar vi Nya Konster!

Schrödingers katt gar varken död eller levande, vi Nya föreställer oss världen med glädjerik självtillit och med klingande toner i det tredje örat, kanske även in i tva ändlösa universum om det sa behagas, men vi Nya säger att apelsinens motsatts är rubiner, och vi trycker definitivt av, nu! (om det är svart att första det i början, tryck av medan vapnet är säkrat!) Det betingade moraliska imperativet sasom Kant beskriver det kan upptäckas och bli övervunnet. Koncentrera pa det riktiga malet igen genom att skapa nya fokus punkter kring din modell, ty vad du är idag är inte vad Människan kan bli. Därför skapar vi Nya Vetenskaper!

Du har min fullmakt till att studera nya sprak i Konst och Vetenskap, gör framgang och utmärk dig i dem sasom du alltid har gjort det och saledes natt den position var du befinner dig idag. Framför poesi! Sjung! Skriv dikter! Nya Dikter! Jag förklarar att du kan vända ditt öde! Alltid framat! Betingade mentala mönster bör lämnas och samtidigt studera kontemplativt hur man lastar dem av! Etablera nya lagar med barnremsor som motsäger och bryter ordens vanliga mening! Bli Lagstiftare! Avslöja nya design! Var systemet självt! För att vara lagkamrat kräver jag av dig att du skapar nya system för Konsterna!

Det är hög tid för en ny Renässans! Omtolka, gör om, känn igen! Tillat det att manifestera sig för att kunna övervinna det, liksom blomman som blir till frukt och sedan fermenteras! Är nagon överraskad?

Peter Solymosi – 21/3. 2012

Humanista Kiáltvány!

Mindannyiunknak!A Világ felkészült egy új Reneszánszra.
Ez a Világ, bármely metafizikai elképzelés szerint is fogalmazod meg, készen áll és minden pillanatában fogékony egy új Reneszánszra az Ember Művészete és Tudománya terén.
Választásod szerint, ugye? Hölgyeim és uraim, a meztelen Igazság!
Megújulás. Új Bázis, Újrakezdés. Egy új Igazság! de nem a létező féligazságok manipulált szintéziseként amolyan zombimód vallási indoktrinálásból mondva, alaptalan feltételezésre építve, politikai korrektségből vagy társadalmi harmónia nevében, akadémiai fakultáns (science fictive) mögé bújva - hazugságok, és mégis mindezekkel! Sebességváltás egy magasabb fokozatra!
A Világ kész elképzelésünk megvalósítására az Új Művészetekben. Minden földrészen, minden felekezetben! Cél az új Tudomány meghatározása és elérése!
Megérteni az újonnan megtalált erkölcs-elveket egy olyan optikán keresztül ami nem csak észlel és befogad, hanem tiszta víziót és eleven felismerést is vetít. Legyenek új Iskolák ahol egy magasabb perspektívát tanítunk fixálva azt a századik dimenzió síkján vagy annyi ponton mint a semmi! Átszellemülni, transzcendálni minket, a Végső Embert!

Ez az Én interkontinentális hordozórakétám!

Minden jelenlegi „népszerű” ideológia és teológia pontot tesz a történelem végére, és ha a történelmeknek vége, akkor a múvészettörténész és bárki Ember-ismerete látszatra végső következtetésként szintén befejezi a művészetek történelmét, hogy a holtnak kívánt Művész mellet az emberek ártalmatlan, halott életet élhessenek. Ez a Nihilizmus felismerhető és túlléphető! Ne hallj ki ebből hittérítést, ez nem prófécia! A szabadság formulája a politika és mindenek ellenére nem az hogy innentől minden megengedett, hanem hogy bármi lehetséges! Ezért teremtünk Új Múvészeteket!

Schrödinger élet-halál macskája helyett mi Újak harmadik fülbe szóló édes zenével és vidám önbizalommal gondolkodunk, szórakozásképp akár két egyenlően végtelen tér-idő spektrumban, és gondolva narancsra vagy rubinra mi mindenképp meghúzzk a ravaszt, Most! (Ha nem értetted meg elsőre, kérlek, egy jó darabig biztosítékkal húzogasd!) A Kant féle erkölcsi felszólítás reflexét fel kell ismerni és túl kell lépni. Helyezd figyelmed újra a valós célra megteremtve modeled körül frissen megfogalmazott fókusz-pontokat, mert ami ma vagy az nem az Ember aki munkádon át lehetsz! Ezért teremtünk Új Tudományokat!

Felhatalmazlak új nyelvek elsajátítására a Művészetekben és Tudományokban! Haladj és légy kiváló bennük, ahogy azt eddig is tetted elérve a mát. Szavalj! Énekelj! Verseket! Új Verseket! Kinyilvánítom, hogy képes vagy fordítani sorsodon! Mozgás!! Törj előre! Ahogy azt mindig tetted, mivel emberré váltál. Vagy még nem vagy az? Illő elhagynod a feltételes mentális beidegződéseket, s míg ezt szemléled, tanulmányozd a csomag-lepakolás folyamatát! Egyidejűleg alakíts új törvényeket a mondóka erejével ellentmondva és megtörve a szó belakott szabályait! Legyél Törvényíró! Új terveket!

Legyél a rendszer! Csapattársként megkövetelem tőled, hogy új rendszert teremts a Művészeteknek!
A dagály fordul, itt az idő az új Reneszánszra! Átértelmezni, újra értelmezni! Újítani! Ráismerni, felismerni! Engedd megjelenni hogy túl tudd lépni, ahogy a virág gyümölcsöt hoz, majd megerjed! Ez meglep valakit?